Mosolygósan süt a nap ma, olyan 24-25 fok lehet, enyhe szél, nagy hullámok keletkeznek es erős dübörgéssel érnek partra. Aztán megenyhülnek, visszavonul a víz es kezdődik minden előről. Úgy sétálok a parton, hogy a hullám a lábamat mossa, valamennyire ellepi a lábamat es húz befelé. Lehet,hogy egyszerű ,banális és nyilvánvaló mindez, nekem nem annyira. Az, hogy éppen itt vagyok, ( mármint a riói Copacabana strandon) , egyáltalán nem nyilvánvaló,sőt. Az egyik már sokszor átélt érzés  a tenger ősereje, ahogy játszik, ahogy azt csinál, amit csak akar és időtlen, ez nagyon vonzó es egyben helyre tesz, hogy micsoda kis egerek vagyunk a természetben. A másik domináns érzésem a tengernél, hogy megnyugtat, lecsendesít, elandalít,segít a szemlélődésben, ezért aztán eldöntöttem, velem jöhet haza. Ha mégse akarna, megint nekem kell majd őt meglátogatni.