Ha otthon leszünk, szívesen találkozunk Veletek, akik olvassátok a blogokat, követtétek a kalandokat . Csinálunk egy közös bulit,ahol szóban is beszámolunk.Ha érdekel, küldj egy üzenetet Rózsának a blogbaratsag@gmail.com címre !

Rióban legtöbbet a Copacabana parti éttermeiben ettünk. Nem csodák, de a tengeri koszt azért itt is nagyon jól veszi. Ki magát, példa ez a kétszemélyes bőségtál

Hozzá brazil bort ittunk, meg ne próbáld meg egyszer!

A reggeli nem annyira a tartalom miatt volt érdekes, habár a gyümölcsök sokfélesége és mennyisége figyelemre méltó, arról nem is beszélve, hogy a felét fel sem ismertük.Hanem a helyszín , az volt félelmetes : a reggeli közben is a tengerpartot es a tengert lehetett nézni.

Canoaban  egy argentin étterem az egyik csúcs, itt házi sajtot sütöttek a kemencében előételek,

főételnek pedig persze marha, ez itt baby stike , azaz tejes borjú sültje,

Kétszemélyes , 40 dékás darab, remek állagú, porhanyós husi, a mócsingja is bátran ehető, nem faggyús,tetején só darabok és ami a legszebb, hogy a sütőből elhozzák a hamut is a hússal, így van alkalom arra, hogy az asztalnál kis szeletekre vágva pontosan beállítod, hogy milyenre süljön, ez történt vele is.  Az Atelierhez címzett kocsmából nincs képem, az is jelentős teljesítmény, fiatal franciák csináljak, nagyon kedvesen és a filet mignonhoz olyan szilva mártás jött,amit a marha dzsúzában csinálhatnak készre, elhomalyosodott tőle a tekintetem, rég ettem kifinomult an finom dolgot, ez az volt.

A hotel Vila Savegem friss brazil halszelete  vegyes zöldséggel tálalva, az étlapon Virginkent szerepelt, a Chef kitett magáért, tudta, hogy meg lesz írva:

Ki is jött, hogy megköszönhessük, mára ennyi volt, megyünk mindjárt ebédelni, ez az utolsó napunk!

Amikor megérkeztünk a Canoa Quebradai házhoz, egy idős házaspár üdvözölt bennünket, mint Theo barátai és a ház fenntartói. Másnap náluk  kávéztunk délután , pénteken elvitt Arie az aricati piacra minket, utána a kertjükben kávéztunk, szombaton pedig hosszasan ebédeltünk együtt a Hotel Villa Selvagenban, ami egy álomhely a tengerparton .Ez csak az események sora, hogy mutassam, egyre több időt adtunk egymásnak  és úgy váltunk el, mint akik nagyon régen ismerik egymást. Remek emberek, nyugdíjasként települtek ide, boldogan élnek egy nagy házban és nagyon igényes, szép kertben. Arie a gazda, sokat dolgozik a saját gazdaságukon és barátok házait is fenntartja, mint Theoét is. Hetty igazi társasági ember, sajnos nagyon beteg a gerincével es állandó fájdalmai vannak, ezt azonban magának tartja meg. Egyik beszélgetés fonódott a másikba, egyenes emberek, es már válogatnak, kivel töltik az idejüket,minket elfogadtak es mi is őket nagy szeretettel, folyt köv..

Ide soha nem jutottunk volna el, ha barátaink nem ajánlják fel a tengerre néző házukat , hogy ha már erre járunk, itt pihenjük ki az utazás fáradalmait. Hű de jól tették ! Canoe Quebrada egy kis falu Észak Brazíliában Riotól 2700 km-re az Atlanti Óceán partján. Mintegy 700 km plázs közepén vagyunk, a falu homkdűnékre épült, a homok vörós színű. 30-40 éve fedezték fel a túristák számára, mára maradt a falu a maga homokos utcáival,kis Halász házaival és kinőtt 80 szállloda, itt poustananak hívják  és Bed & Breakfestkent funkcionál, olyan 100 étterem, jók is és ugyanannyi ajándék bolt. A tengerparton egymást érik a kis büfék, ahol széket, ágyat, napernyőt kapsz a sör és a friss hal mellé ( nem egész nap,mert a dagály elmossa időnként a boltokat). Hosszú , homokos a part, itt csak mezítláb lehet lenni, a strand papucs es rövid nadrág már sok a luxus helyhez is. Mindenki mosolyog, szeretnek élni, a nap szinte zavartalanul süt, egész évben 27-30 fok között ingázik a hőmérséklet. A házban kettőnk re négy háló szoba jut, a felszereléseket és figyelmességeket  nem sorolnám.Az egyik teraszról a mellékelt fotó szerint lehet pl. Olvasgatni

 Öt  teljes nap jutott ide, mielőtt jövő héten hazatérnénk, most mennék, vár a tenger!

Mosolygósan süt a nap ma, olyan 24-25 fok lehet, enyhe szél, nagy hullámok keletkeznek es erős dübörgéssel érnek partra. Aztán megenyhülnek, visszavonul a víz es kezdődik minden előről. Úgy sétálok a parton, hogy a hullám a lábamat mossa, valamennyire ellepi a lábamat es húz befelé. Lehet,hogy egyszerű ,banális és nyilvánvaló mindez, nekem nem annyira. Az, hogy éppen itt vagyok, ( mármint a riói Copacabana strandon) , egyáltalán nem nyilvánvaló,sőt. Az egyik már sokszor átélt érzés  a tenger ősereje, ahogy játszik, ahogy azt csinál, amit csak akar és időtlen, ez nagyon vonzó es egyben helyre tesz, hogy micsoda kis egerek vagyunk a természetben. A másik domináns érzésem a tengernél, hogy megnyugtat, lecsendesít, elandalít,segít a szemlélődésben, ezért aztán eldöntöttem, velem jöhet haza. Ha mégse akarna, megint nekem kell majd őt meglátogatni.

A kedvencem volt,érzéki önarckép -1920as évek. Már a többi dél amerikai modern gyűjteménynél megfigyeltem, hogy elutaztak Európába a legjobbak tanulni, tapasztalni, ez a kép is így szültetett, tetszik ugye?

Remek. Fotógyűjtemény is van- nem a legvidámabb fotó de igen kifejező , ezért választottam. 

Ennek a festőnek van humora és szeret is élni , így én is megszerettem, lóg itt legalább 10 képe, ahhoz hogy ilyen szép múzeumuk legyen, egy nemes gyűjtő is kellett, az ittenit  chatoubriant - nak hívják, az ő gyűjteménye alapozta meg a múzeumot. Már nagyon otthon érzem magam ezekben a modern képtárakban, ragadt rám valami remélem.

Ablakunkból ez a látvány tárul elénk, az ott a cukorsüveg hegy, a Krisztus szbor azért nem látszik, mert mögöttünk van . Egész éjjel morgott a hullamoktól a tenger, gyönyörű hang és nagyszerű látvány,. A parton nyüzsög a népség reggeltől éjszakáig, mindig más a műsor, élő zene mindig van, ezer étterem és bár , a melllékutcákban is tömeg van, vidám egy hely.

Ma a Gay Parade vonult el az ablaknál alatt, sok ezren voltak, igen vidám dolog volt

Őt is meglatogattuk, nem egyszerű ide feljutni, nekünk 3 megállós kis busszal sikerült , órákig tartott és egy vagyonba került, van jobb út is. De megéri, a kilátás mennyei, igazán csodás, nem volt tiszta idő, így is földbe gyökerezett a láb. 

Kaotikus, zagyva kép alakult ki bennem Buenos Airesről. sokat javult, ahogy ment az idő, az alap élmény mégis egy iszonyat nagyváros, benne sokféle kis környék. ezek között láttunk olyan hajdanvolt és megőrzött eleganciát, mintha Párizsban lennénk, laktunk a bohém művészes, nagyon élő Palermo negyedben, és sétáltunk a szakadt központban meg San Telmoban es átmentünk sok sok részen , ahol hol szép, hol rémesen lelakott minden.Valahogy az emberek is ezt a benyomást hagyták. Volt segítőkész jókívánságos kalandunk és nagyon hűvös  is, viszont lépten nyomon becsaptak, általában csak egy kicsit, pl pincér számlát hoz es rá van írva egy szép nagy szám, vagy a taxis dumál es közben elvisz kirándulni. Azért is jártunk taxival, mert a közlekedés kellemetlen és lassú, a taxi meg olcsó, persze, ha a cél felé megy. Van ebben a világban  valami kiszámíthatatlan , bizonytalan, azt meg nem szeretjük. Evita meg mindig az igazi népi sztár ,nagyon izgalmas az emlékháza, vajon milyen a mai megítélése a nőmozgalmi vezető, a szociálisan érzékeny és tevékeny vezető és a kissé fasisztoid királycsináló sztár között. Olyasmi ez , mint a tangó, inkább csak a turistáknak népszerű, ahogy egy fiatal lány magyarázta nekünk, es olyan életteli és egyszerre melankolikus is.És akkor felnézek az írásból, mellettem az óceán látszik, a jakaranda fa lilán virágzik, a kávé kitűnő, talán csak elfáradtunk egy kissé.

Benyomásaimat alapos mintavételre alapozom, nem kíméltem magam, különben is a Malbec kóstolas kudarcát nem kockáztattam. Van mire büszkének lenniük, ez a hús más és remek, élménydús. Az első falatnál kiderül, hogy lazább szerkezetű, könnyen kezelhető  és az érzés is egy könnyebb porhanyósabb érzet. Az illat és a dzsúza kívaló hús illat, intenzív , benne van a pampak levegője. Nagy éles kés jár hozzá a jobb helyeken, fontos kellék, elegánsabb vele,a darabolás. Sokféle vágást ajánlanak, leginkább amerikai Mészárlásút, azon belül is van vékonyra es vastagra vágva. Ritkább a húszdekás, harminc- ötven között lehet az átlag. A hatszínen rajtahagyják a szélén a zsírját, tök finom az is. Remek sült krumpli jón hozzá és saláta, az egész nincs finomítva, nem lágy francia ízlés, inkább robusztus, mint a Malbec hozzá. Rosszat nem ettünk,kíválót többször is, ezeknél ( Don Julio) egész este sorban állt az istenadta nép. Próbáltuk mi ezt a húst már Pesten u

A túristakat kisbuszok viszik az egy napos vpampa túrára valamelyik estanzara, vagyis helyi tanyára kb másfél óra BA - tól. Kíváló a vendéglátás és a műsor is színvonalas argentin zene és tánc. Nem avatnám be az olvasókat a sokféle enni es innivalóba, külön mise az kérem. Ami nekem megmozgatta a szívemet, hogy a tangó tancosnőt nemcsak nézhettem, az is volt egy nem mindennapi élmény. Mármint a nézése,a szigorú arca, ami minden pillanatban rezdült és változott es feszesen követte a zenét, a ritmust, eleven arc . És akkor mit szóljak a tökéletes mozgásról, a tangóban egyszerre  távoltartó és aktívan közeledő es ugyanakkor visszafogott erotikaval megadó kicsit melankolikus nőről, nyitva maradt az össze szám. És akkor felkért egy táncra, persze, hogy mentem és azt tapasztaltam, hogy olyan könnyedén mozog , lebeg, mintha nem is kéne erre figyelni se, fordult egyet , meg még egyet és már mást

kért fel,de addig nagyon jól esett!

Mint az is, hogy a lovamról nem estem le. Kedves kanca volt, őt vettem észre először, megtetszett.Aztán pont ő jutott nekem, ráültem az erre a célra felállított emelvényről és rá bíztam magam. Őszintén szólva mást nem is nagyon tehettem,,nem lévén gyakorlatom a lovaglásban. Arra gondoltam, hogy ló és lovas akkor működik együtt a legjobban , -ezt hallottam okosabbtól- ,ha a lovas csak belülről figyel és mindent a legtermészetesebben csinál. A ló az érzelmet és nyugalmat felismeri, átveszi, a félelmet, idegességet is. Forint fillérre így van. Sétáltunk együtt egy nagyot, nagyon megszerettem, egészen össze szoktunk.