Nincs mit szégyenkezni, volt már egypár szárnyaszegett próbálkozásom Malbec borral, otthon is megesett mar egy két kóstolas, nem is voltak rosszak, itt is próbálkoztam, még semmi különös, mély, erős bor, de nem lehetett rá emlékezni. A spanyol sonka múzeumhoz címzett étterembe nehezen engedtek be minket . Volt rajtunk ruha, de a mi vacsora időnk itt még délután es gyanúsak is voltunk,nem beszélünk spanyolul. Aztán megenyhültek és jól rendeltünk: két személyes meleg tapas válogatás és egy díjnyertes Malbec Mendozabol. Nem részleteznék minden egyes tapas tételt, legyen elég annyi, hogy a kagylótól a halakon  at haladva jutottunk a disznóságokon keresztül a marháig. Az út nehéz volt, de legyőztük es közben elfogyott a bor is. Kerek, egészséges , telt , erős, őszinte Malbec volt, hosszú utóizzel, hatalmas tanninnal. Még lesz egy nagy menet marha sültekkel , de már most kezdem érteni, ehhez a kicsit durvább világhoz, ezekhez a karakteres ízekhez nagyon megy ez a Malbec . Előttünk az este, de lepihennénk, szerencsére csak pár méter a szállás.

Készültem ide: Theo barátom írta, ez itt a kötelező, igaza van. Már az épület is ígéretesen igényes , a 20. Századi állandó gyűjtemény pedig egy baro jó  dél amerikai válogatás ( az egész egy milliomos gyűjteményébe épül). De ami az igazi meglepcsi, az Berni életmű kiállítása . Két téma köré gyűlik a több évtizedet átölelő es különleges technikákat használó mester mondandója, egy kicsit szerencsétlen fiú es egy prosti élete elevenedik meg a sorozatokban ( es csak ez a két téma, semmi más, de aztán ez száz fele módon ). Igen tanulságos volt, jó kis múzeum!  A két utolsó a. Berni képei

Ide mindenki elllátogat, aki Buenos Airesbe eljön. Egyrészt tiszteletet tesz Evitánál, aki itt nyugszik es megnézi ezt a különleges temetőt, ahol évszázadok óta a helyi családok kriptái vannak . Ezeket úgy helyeztek szorosan egymás mellé, hogy rendes utcák alakultak ki es az egész egy kis várost alkot. Ami ezentúl is megdöbbentett, hogy a koporsók egy része nem a föld alatt van , hanem felül,es hozza lehet ülni, állni, van ott szék is. A sírok  egyben művészeti emlékek is, sajnos nem vagyunk elég műveltek, hogy a jelentős argentin család neveket es történeteket felismerjük, megragadó élmény volt.

Feltűnt, hogy nemcsak sokan vannak a templomban, de olyan zajongas  van , mintha zsinagógában lennék, majdnem .Összeállt a két közösség, civilek( majd szépen elszámolunk!) hogy együtt emlékezzenek meg az ausztriai 1938 ás kezdetről, egész estet betöltő műsor volt beszédekkel, énekléssel. egy szót se értettünk az egészből, szép volt a gesztus. nem mellesleg innen való a jelenlegi pápa, Francisco .

Ez például a híres Tortoni, a New Yorkhoz hasonlítanám, a falak tele a hírességek nyomaival, igazi régi kávéházi hangulat 1858 ota

  Ez pedig a La Beine, itt ebédeltünk a híres helyi író , Borges társaságában, sajnos ő mar csak képzeletben, a mi marhasültúnk viszont valóságos volt

Ez itt a Titanium TOWER, a szabad kereskedelem szimbóluma

A jobboldali torony a maga 80 emeletével a legmagasabb épület Dél Amerikában

Ebben a bevásárló központban minden van, akárhol lehetne es sok vásárló van benne

Azon túl , hogy igen szép kirándulást tettünk itt, van egy erős pozitív benyomásunk az emberekről és ezen keresztül a fejlődési esélyekről. Elolvastam az ország elemzéseket, Chile a vezető Dél amerikai gazdaság és nemcsak jók a teljesítményét, jók a kilátásai is. Azt hiszem, azért lehet ez így, mert nagyon pozitív gondolkodású, eredendően optimista nép, pontosan ismerik magukat es valószínűleg az alapvető dolgokban egyetértés van. Szimpi békés társaság, hajrá Chile!

Egy ország, aminek egyszerre van tengere, magas hegye, termékeny alföldje, kellemesen meleg mediterrán éghajlata , mi  baj érhetné?

Igazi funikulár röpít fel a magas hegyre, a Mária kegyhely és szobor spirituális töltetet ad a helynek, lábunk alatt a város. A szennyezés nagy és a melegtől is párás . A kilátó mögött nagy városi park, szombaton délután tele pihenő családokkal, bicikliző srác okkal , tök normális élet

Azzal is szórakoztattuk magunkat, hogy elmentünk ebbe a fontos múzeumba, meg vezetőnk , Diego is  nagyon ajánlotta, hogy jobban megértsük a chilei gondolkodást. Rideg épületben dokumentumtár, írások, fotók, újságok , hanganyagok, filmek, szépen összegyűjtve , ez volt. Az egész megközelítése nagyon egészséges, az emberi jogok nyilatkozatából mi mindent sértett meg a junta. Szisztematikusan tártak fel jogászok segítségével annak a közel 40000 embernek a sorsát , akiket bizonyítottan megkínzott és megölt a junta . És persze kirajzolódik egy diktatúra rendszere, és ez belevésődik a mai Chile történetébe. Ez a közös kiindulópont, hogy sose ismétlődhessen meg, ezt kiáltotta ki az első Pinochet utáni államelnök  a hírhedt stadionban a szabad chileieknek, miközben átvette egy kislány kezéből az első jeletést az eltűnt emberekről . Ne felejtsük el, hogy a 88 ás választási eredmény 60:40 % volt. Tele volt iskolás gyerekekkel a múzeum, láthatóan feladatokat kaptak a történelem tanártól. 1989-re esik a chilei rendszer váltás. A diktatúra egyes módszerei kísértetiesen emlékeztetnek a mai magyar történetre, még  nem tűnt el senki ugye?

Santiagóban élt a harmadik feleségével ebben a nagyon egyedi, neki kialakított házban. Egy nagyon humánus, életszerető, barátságos ember tükröződik vissza a ház összes részletén. Nehéz kiemelni , nekem az íróasztala egyszerűsége a fa székkel, amin dolgozott és a szép, rendezett kézírás megmarad, es persze a két bár, a nyári es a téli szakmai okokból is fontos es hat ne hagyjuk ki az ebédlőt, amiben hosszú asztal várta a sok barátot, akik meglátogatták. És meg humora is volt! Megértem, hogy a Pinochet puccsba belehalt, nem közvetlenül, de látva , hogy mi történt, feladta.Itt nem lehetett fényképezni.