Nincs mit szégyenkezni, volt már egypár szárnyaszegett próbálkozásom Malbec borral, otthon is megesett mar egy két kóstolas, nem is voltak rosszak, itt is próbálkoztam, még semmi különös, mély, erős bor, de nem lehetett rá emlékezni. A spanyol sonka múzeumhoz címzett étterembe nehezen engedtek be minket . Volt rajtunk ruha, de a mi vacsora időnk itt még délután es gyanúsak is voltunk,nem beszélünk spanyolul. Aztán megenyhültek és jól rendeltünk: két személyes meleg tapas válogatás és egy díjnyertes Malbec Mendozabol. Nem részleteznék minden egyes tapas tételt, legyen elég annyi, hogy a kagylótól a halakon  at haladva jutottunk a disznóságokon keresztül a marháig. Az út nehéz volt, de legyőztük es közben elfogyott a bor is. Kerek, egészséges , telt , erős, őszinte Malbec volt, hosszú utóizzel, hatalmas tanninnal. Még lesz egy nagy menet marha sültekkel , de már most kezdem érteni, ehhez a kicsit durvább világhoz, ezekhez a karakteres ízekhez nagyon megy ez a Malbec . Előttünk az este, de lepihennénk, szerencsére csak pár méter a szállás.