Már készültem erre a találkozásra . Több helyen kerestem az étlapon a kenguru húst , most végre megleltem. A Kék hegyekbeli kirándulás száz éves kocsma épületbe torkollott. Biztattak, hogy itt jól csináljak a kenguruk, csak bátran. Hát kollégák, ami jó, az jó. Enyhén szálas , abszolút zsírtalan hús, enyhe ízekkel, hogy ne legyen ruganyos, médium rare-re sütik, alig sózva találják, majd te beállítod. Na és a mártás, hát azt mango salsa-nak hirdették, kicsit fanyar , nem édes, finoman eloszlatott, kicsit harapós, nem hülyére főzött, precízen illeszkedett a hús ízéhez, és ez csak egy kocsma . A húsnál csak én voltam szomjasabb, kipróbált házisörmárkából , a James Squire- ból a white rabbit- tet választottam , belga stílus, nagyon itatja magát. A kávét a gyramatosítók idejét idéző luxus hotel szalonjában süppedős fotelben fogyasztottuk  el. A teraszon angol fazonok unatkoztak, a dining roomban már megkezdték a délutáni tea szervírozását. Ez is egy vasárnap délután.