Nagymamám arra tanított, hogy halat csak víz mellett fiam, mert ott van esély, hogy friss. A Darling Harborban terül el a hal piac, ( maga a kikötő és a piac is megérne egy-egy blogot) Itt most a kikötő számtalan kocsmája fontos. Az egyiket Kings Brewers - nek hívják, oda egyből bementünk, sör is friss hal is, abból baj nem lehet. Nem is volt. Dugig volt ebédelő helyiekkel, íródistákkal és fizikaiakkal vegyesen. A nyerő ajánlat  a workers lunch volt, ami fish & chips házi sörrel 15 pénzért. Csak így szabad: olyan friss a hal, hogy halszaga nincs is, a bunda könnnyű, még az is lehet, hogy sörrel locsolták meg, a tartár friss és elég , a krumpli forró és nem tocsog. Ha ez így összejön, a sör mar csak ráadás , halvány angolos ale volt, nyugodjék békében . És ehhez jár a szőke kékszemű helyi mosoly, boldog ország boldog népi kajával , ez kell nekünk is.

Pont ez a kékes zöldes üveg darab vett le a lábamról . A színei, az, hogy egyszerre átlátszó és átlátszatlan, hogy részLeteiben is szép, de így egészben meg pláne és a tengerrel együtt pedig a teljesség is lehetne. Szóval csak elnéztem , aztán a sátras kiállításon megnéztem a szobrait, ez már szinte nem is hatott rám, szóval, who th fuck is Toshio ? Mivel én műveletlenként nem tudtam, mellékelem a bemutató írást is.

Már készültem erre a találkozásra . Több helyen kerestem az étlapon a kenguru húst , most végre megleltem. A Kék hegyekbeli kirándulás száz éves kocsma épületbe torkollott. Biztattak, hogy itt jól csináljak a kenguruk, csak bátran. Hát kollégák, ami jó, az jó. Enyhén szálas , abszolút zsírtalan hús, enyhe ízekkel, hogy ne legyen ruganyos, médium rare-re sütik, alig sózva találják, majd te beállítod. Na és a mártás, hát azt mango salsa-nak hirdették, kicsit fanyar , nem édes, finoman eloszlatott, kicsit harapós, nem hülyére főzött, precízen illeszkedett a hús ízéhez, és ez csak egy kocsma . A húsnál csak én voltam szomjasabb, kipróbált házisörmárkából , a James Squire- ból a white rabbit- tet választottam , belga stílus, nagyon itatja magát. A kávét a gyramatosítók idejét idéző luxus hotel szalonjában süppedős fotelben fogyasztottuk  el. A teraszon angol fazonok unatkoztak, a dining roomban már megkezdték a délutáni tea szervírozását. Ez is egy vasárnap délután.

Azt hiszem , nekem ennél nagyobb utazási élmény nem jöhet. A bőrömön érzem a  friss tengerparti szellőt, az orrom ban a sós víz illatát , hallom a nagyobb hullámok morgását, a kisebbek csapkodasát, a tengerparti élet zajait és persze látom a távlatot, a gyönyörű, tiszta kék színt, a sziklákat es köveket, a homokos partot, a színes növényeket, a nyugodt és vidám embereket és ez megismétlődik sokféleképpen a város közepén. Ha bárki megkérdezné, hol szeretnék lakni, hát itt. Velem lehet alkudni, hogy hova nézzen az ablak és az terasz, de mindenkit irigylek, akinek nap mint nap ez az élmény jut es van módja ezt meg is élni, élvezni. Ma 24 fok volt, kellemes meleg, még egy két fok belefért volna, ha több, akkor mar a kalap se nagyon segít. Sétánk a Bondi beachtől a Bronté beachig  tartott, olyan 3-4 km lehet a sziklás parton, a végén egy teraszon halakat ebédeltünk, közben megnéztük a szabadtéri szobor kiállítást, más nem történt.

Kép erről nincs sajnos, nagy élmény volt! A szül napi ajándékom része volt két jegy a Sydney Operaházba. Eljutottunk ide is a gyerekek jóvoltából, amit ezúton is kőszönünk. Mar egy órával a koncert előtt az épületben bóklásztunk, a teraszról a fél tengeröblöt látni és az esti kivilágított Sydneyt. Az épület belül is nagyon érdekes, nagyvonalú, részleteiben is szuper, jó érzeés benne lenni. A koncert teltházas volt, nekünk erkély első sor jutott, kő profi zene , folyamatosan emelkedett a hangulat, a végen nehezen engedtük haza a zenészeket. Nemcsak Metheney remekelt, minden szólista igazi sztár volt, csak úgy elröpült  a két és fél óra. Lemez begyűjtve az érdeklődőknek , meghatódva jöttem el, igazuk volt a gyerekeknek, ide muszáj eljönni!

Csak Angliából 166000 rabot szállítottak Ausztráliába, ezek közül 60000 élt hosszabb, rövidebb ideig ebben a masszív épületben, ami most Sydney közepén található. A remek kiállítás bemutatja mindhárom korszakát ennek az intézménynek. Ebből engem az ragadott meg leginkabb, ahogy a finom eleganciával convictoknak nevezett elítéltek életét mutatják be a termek . A kényszermunkára fogott angolok ( nem rabok, csak nem lehetett elmenni es mást csinálni) egy időben még esélyt is kaptak arra, hogy teljesen vagy részlegesen megszabadulhatnak és jó polgárként élhetnek tovább . Egy szemfüles felülvizsgálat azonban a kormányzót puhapöcsnek minősítette és megszigorították a szabályokat, ilyen ez a politika . Ma a kormányzó szobra áll az épület előtt és azon vitáznak az ausztrálok, hogy az angolok A rossz gyarmatosítók voltak, akik szemét módon kihasználták az ingyen munkaerőt bagatell bűnökért, vagy a jó angolok voltak, akik jó stratégaként munkaerőt hoztak be az ország építésére és esélyt adtak a búnózőknek,hogy jó polgárként folytassák életüket. Ez egy múzeum, nem foglal állást, de hogy milyen szemetek lehettek ezek az angolok, hallatlan!

A képen a rabok alvohelyei, az alsón a barak épület látható.

 . 

Nehezen tudtam volna elképzelni, hogy utiprogramunkból ki maradjon a testközeli ismerkedés a borokkal. Márti és Laci ebben is a legjobb vendéglátók voltak. Álom hétvégét töltöttünka Hunter Valleyben, 130 km-ér Sydneytől. Persze nemcsak bort kóstoltunk, de annak is eljött az ideje. Ez a vidék a legrégebbi borvidék, németek kezdték művelni, sok kis birtok mellett vannak igazán termetesek is nagy nevekkel. A  völgyek a fehérbor oknak jobban kedveznek itt, de azért van itt minden. Engem a kis , személyes pincék jobban érdekeltek, mint az ipari borászat, remek címeket kaptunk. Nem időznék azon, hogy a rövid idő ellenére hány bort sikerült végig kóstolni, emeljük itt ki az eredményt csak. A semillon fajtából találtam egy igen friss tételt, üde savak, alacsony alkohol, csupa gyümölcs, tasmániai lazaccal kötött szorosabb szövetséget a mai vacsorán, megkedvelték egymást. A trió nevű egy szép cuvée , a sémillont, chardonneyt és sauvignon blanc-t hozták egy kalap alá, sikerült. Felfedeztem egy vino verde tipusú (verdelho névre hallgató)portugál fajtát is, azonnal lecsaptam rá, telt fehér és egy 7 éves csúcs chardonnay is eljött velem, friss, fiatalos savakkal. Nem találtam ezekhez méltó shirazt, pedig istenemre, szorgosan kerestem. És hát a lelkes borászok errefelé is ugyanazok a kedves, elkötelezett, büszke emberek, mint nálunk,egy élmény. Ha unatkoznál a szőlőkben, vicces szobrokkal szórakoztatnak.

Amióta megnőttek  a gyerekek, ritkábban voltunk állatkertben, pedig állati jó hely. Az itteni a tengeröböl  partján egy domboldalt foglal el. Az ausztrál  faunára koncentráltunk és a koala is megjelent a tiszteketünkre . Több iskola kirandulast szervezett ide, erről árulkodott a sok egyenruhás gyerek. 

Az egyszerűség kedvéért csak néhány piros fajta képét mellékelem. Az persze könnnyiti a helyzetemet, hogy itt tavasz van, ezek a növények mind vadon élnek. Nem is kiséleteztem, hogy megtanultam a nevüket, egyedül az üvegmosót tudom, hogy melyik, na találjátok ki! Ezerfélet láttunk,az biztos, hogy rengeteg az eukaliptusz fa és az esőerdők vidékén mindenféle fajta előfordul, azért az mégis pofátlanság, hogy amiért mi a virág boltban vagyonokat fizetünk,itt egyszerűen vad bokor formáját ölti .